Kezdjük ott, hogy ilyen nincs. Ilyen zenekart még nem látott a világ. Ilyen fantasztikusan szervezetlen városi fúvószenekart még biztosan nem.
Program: délelőtt térzene két helyszínen. Természetesen kotta és állvány lesz.
Természetesen nem csak két helyszín volt, hanem több, és ez még nem is lenne probléma. Állvány nuku, és a mester bácsi megkérdezi, hogy: KELL-E INDULÓKÖNYV??????????????????????????????????????????????????????? Megkérdezi. Igen, a fellépésen. Kell-e. Végülis... Minek vagy itt, vazze? Miért nem ezt kérdezte ennyi erővel. Mert, bár ezt ő is jól tudja, és mindenki más is, egy fagottot fiacskám, nem csak úgy előkapsz, és már hellooo, játszol is! Neeeeeem, bizony hogy nem! És egyébként, körbejárjuk a várost, meg nincs hely már a buszon, és csinálj amit akarsz, kit tud érdekelni.Te hülye vagy, ez a lényeg. Jaaaa, hogy te fagottos vagy? Hát, bocs, menetben jó lenne, ha valamelyik ütőhangszert kezelnéd, cintányér, vagy amit akarsz, abból van választék. Nem oszt, nem szoroz, hogy ott vagy-e, teljesen lényegtelen.
Konzekvencia, levont következtetés, avagy ami számomra tanulság a mai napból:
Nekem ezektől nem kell pénz. Nem kell hangszer se. Minek? Minek oda fagott, őszintén? Csak azért, hogy legyen, és feszítsen a város, hogy NEKEM ILYEN NAGYCSÖVŰ HANGSZERSZERŰ FEGYVERNEK LÁTSZÓ IZÉM IS VAN ÁM, BIBIBIBÍÍÍ! Nevetséges. Röhej. Tessék sírva röhögni! Ki kell lépni. Legalább lesz egy szabad hétfő estém.

Nnna. Elismerem, hogy gyengék az idegeim, és tényleg hamar kiakadok. De azt hiszem, ez most tényleg sok volt. Hogy lehet így megszervezni valamit? És.... áá, hagyjuk is. És szép kis május elseje. Még az ég is beborult.

Csókolom, befejeztem mára.