Az a baj, hogy akik ezt az idióta blogot olvassák (már a blog maga idóta, nem az olvasók!!!), pont nem azok közé tartoznak, akikre haragszom. Arctalanul haragszom, nem is konkrét emberekre, bár lehet, hogy tudnék magamban példát kiragadni. De a lényeg, hogy fel nem foghatom, MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT van az, hogy ha én, eme idióta blog írója, küldök egy üzenetet, méghozzá nem tartozásokról, vagy egyéb kellemetlenségekről, hanem többnyire partiról, akkor egypár cukorfalat még azzal sem tisztel meg, hogy ír egy válaszlevelet.... :-S
Nem, nem, nem, nem értem én ezt. Mert az még egy dolog, hogy nem jön el. Az egy másik dolog, hogy mindezt csak nógatásra közli. De hogy még egy választ sem ír....
Csak annyi rosszat kívánok nekik, hogy ha bármikor eszükbe jut partit szervezni, ugyanilyen édesen bánjanak velük a meghívottak (egy része).
Tedd ki a lelked, költs sok pénzt, de főleg TEDD KI NEKIK A LELKED, és jól bele.... köpnek. Nem, bocsánat. Még azt sem.
Éljen a nyár, éljenek az emberek, és mennyire igaza volt Tóth Árpádnak, hogy messze vagyunk egymástól, és sohasem érthetjük meg egymást.
Bizonyára ők sem értenek meg engem.
Harapós csók a lábikrátokra!
