Üdv rád és házad népére...!
Vagyok, vagyok, vagyogatok... Csendes az este, kicsit havas a táj, én meg itthon ülök (hát nem is a hidegben írok nektek, miközben a hátsóm valami padhoz van fagyva, vagy esetleg állva pötyögök, ami még kevésbé lenne kellemes gondolat). Eh, na! Tehát itthon ülök a jó melegben, és egészésges hasgyúró és fenékfogyasztó torna helyett forró csokival és sajtkrémes szendviccsel kényeztetem magam, meg persze a szakdolgozattal kellene foglalkoznom, mindenekelőtt... Na, azért itt van közvetlenül a jobb kezem mellett egy könyv, mely kapcsolódik a témához, de még csak ki sincs nyitva. Pedig... Pedig hosszas vajúdás után megszületett végre egy gondolat, mellyel a Karinthy-témámat némiképpen szűkíthetem. Nevezetesen: Karinthy és a nők. :-))))))))))))) Komolyan. Elvégre, két egészen ellentétes vérmérsékletű felesége volt (persze nem egyszerre, hehe), meg egyfajta sajátos nőszemlélete, aminek több művében is hangot adott. Erről már talán lehetne ömmm, lássuk csak, kb. "épp eleget" írni, azaz nem akkora téma, hogy 60 oldal se lenne elég, de nem is annyira kicsi, hogy ne tudnék vele mit kezdeni... Legalábbis most így látom, mindenesetre már nagyon szeretnék úgy igazán munkához látni, meg legyőzni a lustaságot, satöbbisatöbbi, meeeeeert iszonyúan szorít az idő. Április 20., nos, az bizony közeli dátum. És addigra le KELLLLL adni.
Ma végérvényesen véget ért a tanítási gyakorlatom. Javítottam a kistérségi helyesírási versenyen. :-)Tök jó volt! Nagyon örülök neki, hogy ennyi mindent kipróbálhattam most, azaz feleltettem is, dolgozatot is írattam, javítottam, és még egy versenyen is részt vettem... Mármint, a másik oldalon persze, és ez még mindig nagyon fura... Már nem a padban ülök, meg nem a versenyzők között... :-) Közben meg még nem állok teljesértékű emberként a másik felén sem... Hát, ez egy ilyen állapot. Mint az életkor. Ez most még gyerek, vagy már felnőtt??
És hamarosan egy nagy hájtenger leszek. :-(((((((((((( Lusta vagyok, egyre többet eszek (mit eszek, szerintem már ZABÁLOK), a ruhaméret meg egyre nagyobb...Persze nem akarok a szokásos, nőstényes jajolyankövérvagyokugyeeee-kérdéssel jönni... Dehát, mikor már megint nem jön fel egy nadrág, aztán félve próbálok magamra húzni egy szoknyát, ami tavaly még lötyögött rajtam, és nemhogy begombolni, levenni is alig tudom...Olyankor bizony depresszió van úgy kemény három percig, majd kitérdekel, és jöhet egy kis csoki... :-P Múltkor azért már tornáztam... Kétszer is! :-) A másnapi izomlázat viszont nem kívánom senkinek... Szóval körkérdés: mivel vegyem rá magam a tornára, és miként győzzem le a lustaságot, és mit egyek, ami nem hízlal, de úgy, hogy aztán sokáig ne legyek éhes... :-P
A tárgyalást berekesztem. Majd jövök. :-)
Csóközön!
